Király szeretője 1 fejezet.

A nap még fel sem kelt, de a fiatal és gyönyörű Babbie Miller már talpon volt. Nagyon különleges alkalomra készült az angol udvar, ezért minden szolgáló arra törekedett, hogy a rábízott feladatokkal időben végezzen. A király menyasszonya, a francia Henriette hercegnő pár nap múlva érkezik Angliába. Mrs Nash, a felügyelőnő egész nap idegesen járkált teremből terembe, félelemben tartva a palota összes szolgáját. Babbie különösen félt a 40 év körüli, házsártos öreg hölgytől, akinek kedvenc elfoglaltságai közé tartozott a lány folyamatos kínzása. Azon a napon is előszeretettel kifogásolt mindent, amit Babbie csinált.

- Te semmirekellő! Megint lopod a napot és nem csinálsz semmi értelmeset! Hányszor kell még megbánnom, hogy gyermekkorodban a palotába hoztalak, ahelyett hogy hagytalak volna meghalni? - üvöltött magából kikelve, amikor meglátta, hogy Babbie egy pillanatra leült, hogy megmasszírozza sajgó lábait.

-Elnézést, Mrs Nash, többet nem fordult elő - suttogta lehajtott fejjel, majd könnyes szemmel továbbállt.

Gyűlölte, amikor a felügyelőnő arról beszélt, mennyire megbánta, hogy annak idején megmentette őt a biztos éhhaláltól. Babbie szülei fiatalon meghaltak, ő pedig alig négy évesen teljesen magára maradt. Mrs Nash akkoriban halva született gyermekét gyászolta és megesett a szíve a utcán síró, rongyokba öltöztetett, sovány kislányon. Magával vitte a palotába, ahol a királynő jóváhagyásával az udvari dajka nevelte fel. Azóta Babbie éjt nappallá téve szorgalmasan dolgozott. A Henriette fogadását megelőző napokban az ő feladata volt a francia hercegnőnek fenntartott kilenc szoba kitakarítása. Babbie gyanútlanul nyitott be a Mrs Nash által kijelölt termek egyikébe, hogy nekiálljon takarítani, de amikor belépett, egy díszes ruhába öltözött, magas férfit pillantott meg, háttal az ajtónak. Ijedten fordult vissza, de már túl késő volt.

- Ki az? - fordult az ajtó irányába Robert, az angol király.

- Elnézést felség. Nem tudtam, hogy itt tartózkodik - hebegte, majd ügyetlenül meghajolt.

- Ugyan, semmi gond - felelt a király mosolyogva. - Valójában nekem nem kellene itt lennem, de magam szerettem volna ellenőrizni a menyasszonyom lakrészét, mielőtt beköltöztetjük.
-Ez igazán kedves öntől - mondta Babbie, majd távozásra készen kinyitotta az ajtót, de Robert szóval tartotta.

-Mióta dolgozol itt? Még soha nem láttalak erre.

- Lassan 12 éve, felség. Négy éves korom óta az udvar szolgálója vagyok.

-Talán jobban oda kellene figyelnem a szolgálólányokra. Hihetetlen, hogy ennyi éven át úgy éltem itt, hogy nem láttam ezt a bájos arcot. Mondd csak, mi a neved?

- Babbie - felelt a lány egészen elpirulva. Bár tudta magáról, hogy szép, még soha nem kapott bókot egyetlen férfitől sem.

-Pont olyan bájos ez a név, mint a gazdája. Babbie, nincs kedved itt maradni velem egy kicsit? Elég ideges vagyok Henriette közelgő érkezése miatt és jó lenne levezetni a feszültséget.

- Beszélgetni szeretne velem? - kérdezte Babbie összezavarodva.
Robert hitetlenkedve nézett a vele szemben álló gyönyörű szolgálólányra. Pontosan úgy beszélt mint egy szűz. A király nehezen hitte el, hogy ezt a bájos virágot még senki nem tépte le.

-Mondd csak, Babbie, voltál már férfival? - kérdezte gyanakodva.

-Nem, felség. Nem vagyok házas.
Robert izgatónak találta a lány érintetlenségét és nem utolsó sorban kihívást is érzett benne.

- Szép dolog, ha valaki olyan számára őrzöd az ártatlanságod, aki igazán fontos neked - mondta, miközen egyre közelebb sétált az ijedtségtől kővé dermedt Babbie felé.

- Engedelmével, felség, mennem kell. Még rengeteg dolgom van.
A király a homlokát ráncolva megállt. Soha, egyik cseléd sem utasította még vissza a közeledését.

- Tudod, a legtöbb szolgálólány azonnal élt volna ezzel a lehetőséggel. Látom, hogy te más vagy mint a többi és ez valamiért nagyon tetszik nekem. Menj csak, takaríts nyugodtan, ha inkább azt szeretnéd.
Babbie megkönnyebülve meghajolt, majd kecsesen kisétált a szobából.

- Örülök ennek a váratlan találkozásnak. Remélem, látlak még - szólt a lány után, majd ábrándozva a hálóterme felé vette az irányt.

Köszönöm, hogy velem tartottatok ezen a lenyűgöző kalandon! Remélem, hogy élveztétek a történetet, és hogy egy kis izgalmat és kalandot csempészett az életetekbe. A karakterek és események mindannyiunk számára különlegesek és megismételhetetlenek, és örömmel gondolok rájuk vissza. Ám ne feledjétek, hogy minden befejezés egy újabb kezdet is egyben. Hamarosan érkezik a folytatás, új kalandokkal, új veszélyekkel és új lehetőségekkel. Ha tetszett, amit eddig olvastatok, ne hagyjátok ki a folytatást! Addig is, legyetek kíváncsiak és készüljetek fel az újabb kalandokra!😇

Szeretettel Hantsuki.😇