Szeretek kijárni a partra, olyan mértékű nyugodtsággal tölt el már csak egy séta is a parton, vagy a padon való ücsörgés, amit kevés más dologgal tudok elérni. Csak olyan leírhatatlan, mint a motorozás élvezete. Azonban máshogy kapcsol ki a napsütés, a homok és az óceán kombója, mint a motorozás. Ez talán idillibb, vagy nem is tudom... Igazából nem tudnék dönteni, hogy melyik a jobb, hogy ez vagy az. A kettő kiegészíti egymást és így alkot egy egészet. Míg a motorozás kisepri az összes baljós gondolatomat, felpezsdít, előhívja az ösztöneimet, addig az itt eltöltött idő valahogyan életet lehel belém. Valami van a hely nyers, önfeledt zsivajában, ahogy bohókázunk Rachel-lel az óceántól érkező szél süvítésében, a nap ragyogásában.