Vérzik a szívem azért, amivé a Los Santos Police Department vált. Nevetséges, hogy egy feljelentést, amely megalapozott bizonyítékokkal van alátámasztva, képtelenek kezelni. Visszavonult rendőrtisztként ez az egyik legnagyobb szívfájdalmam, hogy hanyatlik a város, gyerekek, és ez már a harmadik lépés az ötből, ami végleg a káoszba taszítja Los Santost.
Amikor csatlakoztam a Los Santos Police Departmenthez, hittem abban, hogy az egyenruha nem csupán kötelességet, hanem becsületet is jelent. Mindennap azon dolgoztunk, hogy az igazság érvényesüljön, hogy a bűnözők rettegjenek a törvény keze alatt, és hogy a város lakói biztonságban élhessenek. Ma már azonban mindez egyre inkább távoli emlék.
A hivatásunkat megbecstelenítették. A papíron leadott feljelentések a fiókok mélyén porosodnak, az ügyek eltűnnek a bürokrácia útvesztőiben. Már nem arról szól, hogy ki hozza az igazságot, hanem arról, ki tudja jobban manipulálni a rendszert. A korrupció, az összefonódások és a vezetői inkompetencia mind szétmorzsolják azt a szövetet, amely valaha összetartotta ezt a várost.
Ez nem az a Los Santos, amit megismertem. Ez már nem az a város, ahol az emberek hittek a rendfenntartókban, ahol a rendőri jelenlét megnyugvást hozott. Mostanra csak üres tekinteteket látok. A bűnözők nyíltan nevetnek a rendszerre, a lakosok pedig lassan elveszítik minden reményüket.
De miért is csodálkozunk? Ez a harmadik lépés, ahogy mondtam. Az első a bizalom elvesztése volt. Az emberek, akik egykor együttműködtek velünk, mára már csak távolságtartóak, hiszen nem bízhatnak a rendszerben. A második a közöny, amely lassan beszivárgott a rendőrség soraiba. Most eljutottunk a harmadik lépéshez: a szervezet felbomlása. Egy olyan helyzethez, ahol a törvény szinte üres szóvá vált.
Kérdés már csak az, hogy mi lesz a negyedik lépés. A város lassan, de biztosan süllyed lefelé a mélybe, és nem látom, hogy bárki is megpróbálná visszahúzni. Az idő ketyeg, és ha nem cselekszünk, a Los Santos, amit valaha szerettünk, már nem fog létezni többé.
Amikor csatlakoztam a Los Santos Police Departmenthez, hittem abban, hogy az egyenruha nem csupán kötelességet, hanem becsületet is jelent. Mindennap azon dolgoztunk, hogy az igazság érvényesüljön, hogy a bűnözők rettegjenek a törvény keze alatt, és hogy a város lakói biztonságban élhessenek. Ma már azonban mindez egyre inkább távoli emlék.
A hivatásunkat megbecstelenítették. A papíron leadott feljelentések a fiókok mélyén porosodnak, az ügyek eltűnnek a bürokrácia útvesztőiben. Már nem arról szól, hogy ki hozza az igazságot, hanem arról, ki tudja jobban manipulálni a rendszert. A korrupció, az összefonódások és a vezetői inkompetencia mind szétmorzsolják azt a szövetet, amely valaha összetartotta ezt a várost.
Ez nem az a Los Santos, amit megismertem. Ez már nem az a város, ahol az emberek hittek a rendfenntartókban, ahol a rendőri jelenlét megnyugvást hozott. Mostanra csak üres tekinteteket látok. A bűnözők nyíltan nevetnek a rendszerre, a lakosok pedig lassan elveszítik minden reményüket.
De miért is csodálkozunk? Ez a harmadik lépés, ahogy mondtam. Az első a bizalom elvesztése volt. Az emberek, akik egykor együttműködtek velünk, mára már csak távolságtartóak, hiszen nem bízhatnak a rendszerben. A második a közöny, amely lassan beszivárgott a rendőrség soraiba. Most eljutottunk a harmadik lépéshez: a szervezet felbomlása. Egy olyan helyzethez, ahol a törvény szinte üres szóvá vált.
Kérdés már csak az, hogy mi lesz a negyedik lépés. A város lassan, de biztosan süllyed lefelé a mélybe, és nem látom, hogy bárki is megpróbálná visszahúzni. Az idő ketyeg, és ha nem cselekszünk, a Los Santos, amit valaha szerettünk, már nem fog létezni többé.
Vérzik a szívem azért, amivé a Los Santos Police Department vált. Nevetséges, hogy egy feljelentést, amely megalapozott bizonyítékokkal van alátámasztva, képtelenek kezelni. Visszavonult rendőrtisztként ez az egyik legnagyobb szívfájdalmam, hogy hanyatlik a város, gyerekek, és ez már a harmadik lépés az ötből, ami végleg a káoszba taszítja Los Santost.
Amikor csatlakoztam a Los Santos Police Departmenthez, hittem abban, hogy az egyenruha nem csupán kötelességet, hanem becsületet is jelent. Mindennap azon dolgoztunk, hogy az igazság érvényesüljön, hogy a bűnözők rettegjenek a törvény keze alatt, és hogy a város lakói biztonságban élhessenek. Ma már azonban mindez egyre inkább távoli emlék.
A hivatásunkat megbecstelenítették. A papíron leadott feljelentések a fiókok mélyén porosodnak, az ügyek eltűnnek a bürokrácia útvesztőiben. Már nem arról szól, hogy ki hozza az igazságot, hanem arról, ki tudja jobban manipulálni a rendszert. A korrupció, az összefonódások és a vezetői inkompetencia mind szétmorzsolják azt a szövetet, amely valaha összetartotta ezt a várost.
Ez nem az a Los Santos, amit megismertem. Ez már nem az a város, ahol az emberek hittek a rendfenntartókban, ahol a rendőri jelenlét megnyugvást hozott. Mostanra csak üres tekinteteket látok. A bűnözők nyíltan nevetnek a rendszerre, a lakosok pedig lassan elveszítik minden reményüket.
De miért is csodálkozunk? Ez a harmadik lépés, ahogy mondtam. Az első a bizalom elvesztése volt. Az emberek, akik egykor együttműködtek velünk, mára már csak távolságtartóak, hiszen nem bízhatnak a rendszerben. A második a közöny, amely lassan beszivárgott a rendőrség soraiba. Most eljutottunk a harmadik lépéshez: a szervezet felbomlása. Egy olyan helyzethez, ahol a törvény szinte üres szóvá vált.
Kérdés már csak az, hogy mi lesz a negyedik lépés. A város lassan, de biztosan süllyed lefelé a mélybe, és nem látom, hogy bárki is megpróbálná visszahúzni. Az idő ketyeg, és ha nem cselekszünk, a Los Santos, amit valaha szerettünk, már nem fog létezni többé.
Magyar
English
Arabic
French
Spanish
Portuguese
Deutsch
Turkish
Dutch
Italiano
Romaian
Portuguese (Brazil)
Greek